A Kígyó Iskola - Főhadiszállás

A Kígyó Iskolájának edzőterme, szemben a többi hagyományosabb iskolával, az egyik nagyobb város kellős közepén található. Ám nem csak ebben különbözik, hanem abban is, hogy párhuzamosan különböző tudományos kutatások is zajlanak ugyanezen a helyen, igazolva ezzel azt, hogy ők tényleg a harcművészet és tudomány fúzióját testesítik meg.

Amint beléptem az edzőterembe, meghajlással üdvözöltem Mesterem, és a többi tanítványt. Igyekeztem leplezni a nemrég befejezett otthoni tréningem okozta kimerültséget. Oda léptem Razor Mesterhez, és a szemeibe néztem.
-Készen állok az edzésre, Mester. - mondtam elszántságtól csillogó szemekkel. Hajtott a vágy, hogy erősebbé váljak. Még erősebbé, és hatalmasabbá. Csak erre tudtam gondolni. Ezért edzettem éjjel-nappal, a dojo-n kívül is.

Razor végigmérte Glacius-t, ahogyan az éppen zajló edzést szakította félbe. Látszott a mesteren, hogy egyrészt bosszantja az, hogy csak így, szó nélkül állított be, ugyanakkor valahol imponált neki tanítványának a végeláthatatlan kitartása. Ennek ellenére azonban az alakváltó nem azt a választ várta, amit remélt.
- Most éppen órát tartok a többieknek. Később gyere vissza, akkor tudok veled is foglalkozni - felelte kimérten és hűvösen, majd azzal a lendülettel fordult is vissza a többiekhez.

Bár Razor maga most nem ér rá, a hely nagy, és meglepően kevesen voltak az órán, arról nem is beszélve, hogy rengeteg szabad edzőterem is áll rendelkezésre, a nagyterem közvetlen közelében.

//Mit teszel? Az alábbi lehetőségek javasoltak addig, amíg Razor végez az edzésével:
- Körbenézel, hogy tudsz-e valakivel edzeni külön valamelyik különteremben
- Körbenézel, de inkább csak kutatási célzattal, a technológiát fürkészve
- Próbálsz keresni egy helyet, ahol egyedül tudsz edzeni
- Pihensz valamelyik közösségi téren//

Természetesen nem mutathattam ki, de zavart, hogy Mesterem ennyire nem törődik velem. Ugyanakkor megértettem, hogy megzavartam őt, és semmi jogom nem volt a figyelmét követelni. Annak ellenére, hogy háttal állt már nekem, meghajoltam. Elindultam tehát, hogy amíg Razor az edzést tartja, találjak egy partnert magam mellé, akivel el tudok vonulni egy különterembe, ahol nem zavarom a Mester óráját.

A közelben lévő jó pár edzőterem foglalt volt abban az értelemben, hogy már egynél több ember is van. Azonban Glacius csak talál egy edzőtermet, ahol egyetlen egy férfi tartózkodik, ám amikor bemenne, egy alak rántja őt vissza.
- ODA NE MENJ BE! - inti őt óva attól, hogy betegye a lábát, ám még mielőtt bármit is reagálhatna, folytatja is az ismeretlen figura. - Ez az ember egy igazi őrült. Egy gyilkológép. Bár nem a legképzettebb harcos itt, ennek ellenére olyan szívós és olyan akaratereje van, ami már... természetfeletti - mondja kissé megijedve az alakváltó beszélgetőpartnere, aki még pár szót mond róla, majd tovább is áll. Bár kissé megijeszti ez Glacius-t, ő mégis úgy dönt, hogy bemegy.

Az edzőterem látványa azonban közelebbről lesokkolja. Gyakorlatilag fél tucat bokszzsák lett teljesen leamortizálva, és a körülötte lévő edzőtermi kellékek is már enyhén használt állapotba kerültek. Ahogy azonban közelebb lépett a férfihoz Glacius, az egyből felfigyelt rá.

- No lám, no lám. Mit sodort ide a szél. Egész... érdekes vagy, azt meg kell hagyni - mondta neki a férfi, akinek alsó ruházata teljesen formális, pólóját azonban az edzés végéig levetette. Jobban körülnézve látható az edzőterem másik végén felakasztva egy már-már katonai díszegyenruhára emlékeztető uniformis, ami valószínűleg a férfihoz tartozik.


- Hívj csak Blue-nak - mutatkozott be, ám kezét se nyújtotta, egyből a lényegre tért. - Ha edzeni jöttél, jó helyen jársz, de figyelmeztetlek: ha puhány vagy, most tűnj el, mert nem finomkodom - mondta kaján vigyorral az arcán.

El kell ismernem, eleinte megijesztett a belőle áradó energia. Széles vigyor ült ki arcomra. Tetszett a küzdőszelleme az előttem álló fiatalnak férfinak. Szeretem a kihívásokat.
-Glacius vagyok. Csupán azért mondom el, hogy megjegyezd annak a személynek a nevét, aki legyőzött téged! - ökölbe szorítottam jobb kezem, és hüvelykujjammal magam felé mutattam. Küzdőpózt vettem fel, és vártam, hogy Blue kezdeményezzen.

A férfi hatalmas nevetésben tör ki, majd vett egy hatalmas levegőt.
- Azt csak szeretnéd! - mondta, majd ugyanazzal a lendülettel elindult az alakváltó felé. Egy jobb horoggal próbálta eltalálni, amit azonban Glacius kivédett, viszont bármilyen ellentámadás haszontalan lett volna vele szemben. Egy bal alsó ütéssel próbálkozott, viszont még a támadás előtt félbeszakította a saját mozdulatát, és hátrált egyet. Blue nagyon hamar felmérte, hogy patthelyzet lett, legjobb esetben is, és a támadás, amit az előbb be akart vinni, bár hatásos lehetett volna, túlságosan is nyílt felületet hagyott volna magán Glacius gyorsasága miatt. Fájt beismernie, de egyenlő erősek voltak, még ha pár dologban és jártasságban különböztek is. Így egyetlen megoldást látott csak jónak Blue: elkezdte magában összegyűjteni a chi-jét, mintha valami nagyra készülne. De hogy mire, azt nem árulta el, mindenesetre az arcán korábban látható mosoly teljesen eltűnt.

//Nálad a labda. Van egy szabad akciód, viszont ahogy végeztél, el fogja játszani a trükkjét. Azt semlegesíteni minimális esélyed van csak.//

Hamar be kellett látnom, hogy méltó ellenfélre akadtam. Sőt, majdhogynem erősebb is volt nálam. Ügyesen kellett kijátszanom a lapjaimat, ha győzni akartam. Márpedig győzni akartam, minden áron. Amint észrevettem, hogy készül valamire, gyorsan cselekedtem. Hátra nyúltam, és egyetlen határozott mozdulattal lerántottam magamról elöl nyitott felsőmet, és az arca felé dobtam. Előre ugrottam, és jobb kezemet előre nyújtottam. A ruhadarabot szorosan követte az öklöm. Közben felkészültem rá, hogy mivel a levegőben vagyok, nem tudok elrugaszkodni sehonnan, így lábammal kell hárítanom a várható ellentámadást.

Blue körül különös energia kezdett el áramolni. Ez nem egy szokásos energiafeltöltődés volt. Nem CSAK az. Ez valami több volt annál. Szabad szemmel is jól kivehető aura jelent meg körülötte, amely rejtélyes erőket hordozott magában, és amely egyre intenzívebb lett, ám végül egyetlen pontba fókuszált: a jobb tenyerébe. Glacius, bár próbálta elterelni a figyelmét, a ruhát Blue könnyedén elsöpörte szabad kezével, az ütés pedig - bár hatásos volt - a folyamat megállításához mégis kevésnek bizonyult.

- Nem rossz. Nagyon nem - mondta, miközben arcán láthatóan a fájdalom jelei jelentek meg, és a beszéde is kezdett szakadozottá válni. - De most én jövök.

- EZT KAPD EL! - mondta, majd azzal Glacius gyomrát zúzta meg a kezével. A támadás elsőre úgy tűnt, hogy nem ért el semmilyen hatást, ugyanis az alakváltó semmilyen fájdalmat nem érzett. Ahogy megpróbálta megmozdítani egyik karját, észrevette, hogy mozgása sokkal korlátozottabb lett, és az a sebesség, ami csapásait jellemezte eddig, hátrányba került.

- Hehehe - mondta elégedetten Blue, majd ismételten felvett egy harci állást. Látszott rajta, hogy először támadni készült ugyan, viszont az okozott sérülés miatt erre nem volt lehetősége, így inkább a védekezés mellett döntött.

//Glacius "stun"-olva lett, ami annyit tesz, hogy kisebb %-os eséllyel érnek célt az akciói, valamint a következő 2 körben nem használható semmilyen speciális technika.//

A reakciója az ütésemre magabiztossággal töltött el, ugyanakkor nagyon bosszantott, hogy a mozgásom jelentősen romlott. Pár pillanatig próbálgattam behúzni , kinyújtani, majd újra behúzni ujjaim. Nem.. Ez így nem lesz elég, gondoltam. Elkezdtem magamba gyűjteni az energiát, amit hangos mormogással kísértem végig. Nem voltam benne biztos, van-e annyi erőm, hogy stabilan tudjam használni eredeti alakom, de nem volt mit tenni. Egy hangos ordítás és kirobbanó energialöket kíséretében próbáltam felölteni igazi formám.

Amennyiben sikerül: Gyors farokcsapásokkal kezdtem sorozni Blue-t, arcára és bordái alatti részére céloztam.

Amennyiben nem: Felbőszültem attól, hogy nincs elég erőm hozzá, és neki ugrottam behajtott könyökkel, orrát vagy homlokát szerettem volna eltalálni.

Glacius visszaváltozása sikerrel járt ugyan, viszont elég sok energiáját felemésztette. Sebessége nemhogy javult volna, de még a korábbinál is lassabb lett, hiszen jóval kevesebb energiája maradt. Viszont az emberi testtel ellentétben az eredeti testét sokkal ösztönösebben tudta használni, és a plusz végtagok is hatalmas segítséget jelentettek. Azon túl, hogy Blue teljesen meglepődött (hiszen Glacius-hoz hasonlóak még ebben az iskolában is igen ritkák, még a mesterséges humanoidok körében is), a hirtelen farokcsapás is meglepetésként érte őt. Bár az első egy-két találat könnyedén megsebezte őt, a harmadiktól kezdve könnyedén tudta azt védeni, olyannyira, hogy a sokadiknál már nemes egyszerűséggel belerúgott és rálépett egyet a farokba úgy, hogy azt ne tudja egy darabig használni Glacius.

Most Blue-n volt a sor. Megpróbálta minden erejét összeszedni, majd telekinetikus erejét vette segítségül. Ugyan fogytán volt az ereje, de annyi szusz még volt benne, hogy az edzőteremben található két nagyméretű súlyzót az alakváltó felé lökje pszichikus erejével.

Felordítottam ahogy a farkamra taposott. Bedühödve morrantam fel, és lehajoltam, remélve, hogy elkerülöm a felém repülő súlyzókat. Azzal a lendülettel,ahogy lebuktam, kitörtem előre és próbáltam alhasi tájékon eltalálni ellenfelemet. Felkészültem arra is, hogy kézzel kell hárítanom az érkező súlyzókat, ha nem bírok elég hamar lehajolni.

Abban a pillanatban, ahogyan Glacius egy kitérő-manővert hajtott végre, és sikeresen kikerülte a felé repülő súlyzókat, azzal a lendülettel Blue is elindult felé, és maradék erejét felhasználva próbált egy jól irányzott ütést bevinni felé. Azonban ezt az ütést sikeresen védte ki az alakváltó azzal a pozícióval, amit arra a helyzetre vett fel, ha esetleg valamelyik súlyzó mégis eltalálná őt. Glacius ezt viszonozta még egy ütéssel, ám ekkor ezt Blue egy hasonló védekező állással viszonozta. A legvégén pedig mindkettejük ökle találkozott, és a harc döntetlennel zárult. Nem bírtak egymással. Glacius valódi alakjának előnyei jelentettek neki lépéselőnyt az átlagos emberi biológiával szemben, Blue-nak pedig a pszichikai képességei és egyéb adottságai, valamint tapasztalata kontrázott rá a fiatal alakváltóra. Mint egy érem két oldala, de mindketten belátták: nem bírnak a másikkal.
- Ez igen - felelte Blue, s bár egy kicsit furcsállta Glacius valódi alakját, ennek ellenére elismerően fordult felé. - Te aztán tényleg... különleges vagy - mondta, majd amennyire tudta, kihúzta magát, s elindult az edzőteremben összepakolni maga után, de ugyanakkor igyekezett új edzőpartnerével továbbra is diskurálni.
- Nem hittem volna, hogy lesz itt bárki is, aki ilyen szinten tud velem lépést tartani, lenyűgöző - mondta, miközben nem csak Glacius-t, de saját magát is fényezte egy kicsit, de folytatta. - Ezt mindenképpen meg kellene ismételnünk. Sokat tanulhatnánk egymástól. Kezdetnek: elárulnád, hogy pontosan mi is volt ez, amit használtál? Még kábultan is, amikor a gyengébbek moccanni is alig tudnak, még úgy is egész jók maradtak a reflexeid. Előtte pedig kifejezetten gyors voltál. Még nálam is gyorsabb.

-Én sem számítottam arra, hogy vetélytársamra akadok itt. - mondtam büszkén vigyorogva.
-Ez, amit most látsz, az igazi formám. Egy távoli világ szülötte vagyok. Egyelőre legyen ennyi elég. A sebességemről majd máskor mesélek. -mondtam,majd újra emberi alakot öltöttem. Azzal a tudattal léptem ki az edzőteremből, hogy erősebbé kell válnom, és le kell győznöm Blue-t. Legközelebb menni fog. Muszáj! Lelkesen távoztam. Megálltam a nagy terem ajtajában, és Razor Mester edzését figyeltem.

- Szóval csak álcázod magad. Ez ügyes trükk. De mint ahogy láthatod - húzza ki magát büszkén Blue - ez ellenem nem sokat ér. Mindenesetre örülök, hogy az emberi alakodban jársz köztünk. Az sokkal inkább kedvemre való - mondta, miközben végigmérte Glacius-t, miután visszaváltozott.
- Ennek ellenére azért érdekes történeted van, azt meg kell hagyni. De sokkal inkább érdekelne az erőd mögötti történet. Minden jót - köszönt el az alakváltótól, majd ahogyan ő kilépett az edzőteremből, úgy Blue elkezdett maga után rendet tenni, hiszen saját érdekében, ha újra akarja használni az edzőtermet, főleg, ha küzdőpartner nélkül akar gyakorolni, akkor kelleni fog a rend.

Az edzőteremből kilépve Razor Mester felé vette az irányt Glacius, azonban az edzés még jócskán tartott. Annak ellenére, hogy mennyire fárasztó is volt a küzdelem a két harcos között, időben egyáltalán nem emésztett fel olyan sokat, mint amilyen hosszúnak érezték az ütközetet. Az edzésből legalább még fél óra volt hátra legalább, és úgy tűnik, hogy maga az edzés nem tartogat semmi olyat, ami egy külsős számára is hasznos információ lehet, főleg olyannak, aki már hosszabb ideje tartózkodik itt. Látványosan az alapokkal kezdenek, valószínűleg teljesen újoncok a diákok, vagy olyanok, akik esetleg lassabban fejlődnek, kevesebb tapasztalattal rendelkeznek.

//Választhatsz, hogy végigvárod az edzést, vagy esetleg addig körbenézel, hátha belefutsz valakibe. Edzést nem javaslom egyedül, már csak azért sem, mert kimerült vagy.//

Úgy döntöttem, hogy megvárom az edzés végét. Ilyen állapotban nem szívesen futottam volna bele egy Blue-hoz hasonló erejű edzőpartnerbe. Álltam, és figyeltem a -vélhetőleg- újoncok edzését.

Az edzés még jó pár percig eltartott. Glacius nem mérte az időt ugyan, viszont úgy tűnt, hogy még egy fél óra legalább eltelt, mire a végére értek. Ténylegesen csak bevezető gyakorlatokról volt szó, amely Glaciusnek még a Blue utáni edzés során is könnyedén mentek volna. Ezalatt az idő alatt viszont némi energiát is visszanyert, igaz, korántsem annyit, amennyit szeretett volna, s ez lépteinek bizonytalanságán is látszódott.

Az edzés lassan véget ért, a tanítványok szedelődzködtek, és szépen-lassan, mindenki elhagyta a termet. Razor figyelte a fiatal alakváltót, s tekintetével jelezte, hogy ha akar valamit, akkor most menjen oda hozzá.

Nem is haboztam, elindultam Mesterem felé. Ahogy megálltam előtte, meghajoltam.
-Mester, edzeni szeretnék!. -Tértem is a tárgyra azonnal. Reméltem, hogy elvállalja, hogy tanít engem úgy, hogy minden figyelmét csakis rám fordítja. Előre tudtam, hogy ez a szituáció már most nagy előrelépést jelentene a Blue-val való versengésben.

Ahogyan kimentek a tanítványok, és Glacius belépett, Razor szemével követte a tanítvány mozdulatait. Tudta jól, hogy mi az amit szeretne, viszont azt is tudta, hogy (azon túl, hogy most épp nincs a helyzet magaslatán), még sokat kell egy igazi gyakorláshoz edzenie. Ezt tudtára is adta az alakváltónak.
- Még nem állsz készen az egy az egy elleni gyakorláshoz. Pláne nem... ilyen állapotban - mondta, de mielőtt bármit is szólhatott volna Glacius, folytatta a mester. - Azonban pár dolgot így is taníthatok neked, de semmi kiemelkedőre ne számíts. Viszont az alakod. Az IGAZI alakod sok potenciált rejt magában. A kettő közötti állapotot kellene meglovagolni. Ha ura vagy a rejtőzködés képességének, és mindkét testednek, akkor fejlődhetsz - mondta, majd elmagyarázta részletesebben a tervét.
- Arra kérlek, hogy változz át, vedd fel az igazi alakodat - mondta, majd megvárta a fiatal tanonc reakcióját.

Határozottan bólintottam. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy mire is akar kilyukadni, de engedelmeskedtem. Hátrébb léptem egy nagyot, és összpontosítani kezdtem az energiáim testemben. Nehezebben ugyan, de sikerült elérni, hogy felöltsem igazi alakom ismét. Egy erősebb széllöket áradt szét felőlem, ahogy feltűnt alakom. Farkam a földhöz csapkodtam, tesztelve sebességem.

- Rendben. Ez így jó is lesz - felelte, majd mielőtt bármit is kérdezhetett volna Glacius, Razor a tenyerével megérintette az alakváltó mellkasát. Fájdalmat abszolút nem érzett, viszont érezte, ahogyan testrészei elnehezednek, és minden egyes mozdulat izomzatának minden egyes porcikáját igénybe vette, légzése elnehezült, és érezte, hogy bármi, amit csinál, sokkal nagyobb energiába kerül, beleértve a beszédet is.
- A legnagyobb problémád nem az erődben, vagy a gyorsaságodban rejlik, hanem abban, hogy ezeket fenntartsd. Az elkövetkezendő két percben csupán annyi lesz a dolgod, hogy ne ess össze. És hidd el - mondta szigorú arckifejezéssel - ez sem lesz egy egyszerű dolog. - Fejezte be mondandóját, majd egyelőre csak nézte, ahogy a fiatal küzdött, ám mielőtt bármit is csinálhatott volna, a mester megjegyezte.
- Oh, még valami. Az eredeti alakodban kell maradnod. Tudom, hogy az emberi alakod csupán egy... "átváltozás", de azzal is tisztában vagyok, hogy azzal együtt az erőd is csökken valamelyest. A feladat része, hogy kibírd teljes mértékben, 100%-on. Túl sokáig voltál az emberek között rejtőzködve, és nem volt módod a teljes potenciálod kiaknázására. Ez a gyakorlat ezen segít.
- De hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolog... - szakította ismételten félbe, ám mondatát nem fejezte be: egy hagyományos, és jól irányzott jobb horoggal célozta meg Glacius arcát, akinek így az ütést védenie kellett.

Eleinte hevesebben kezdtem venni a levegőt, aztán rájöttem, hogy minden mozgásom le kell minimalizálnom. Még a legapróbb gondolatmorzsáktól is igyekeztem megszabadulni, ám az a jobb horog kizökkentett kellőképpen. Erre nem voltam felkészülve. Éreztem, hogy a felfogásom is lelassult. Lehunytam a szemeim, és igyekeztem a lehető leggyorsabb, ámbár ugyanannyira óvatos mozdulattal arcom elé emelni egyik tenyerem, hogy megfogjam a vészesen közeledő öklöt.

Az ököl megfogása sikerült ugyan Glaciusnek, azonban annyi ereje már nem volt, hogy teljesen távol is tartsa az érkező ütést. Normális esetben meg sem érzett volna semmit, most viszont olyan, mintha ólom nehézségű súlyokat raktak volna a tenyerére, s ez a súly most elnehezedni látszott a kezén. Fellélegezhetett egy pillanatra, mikor az öklét elvette Razor, azonban nem sok nyugta marad: most a hasát kezdte el megcélozni, a másik kezével. A nagyobb távolság miatt talán kitérni is lenne esélye, de kérdés, hogy a körülmények ezt most lehetővé teszik-e, vagy inkább egy biztosabb, de hosszú távon talán kevésbé kifizetődő megoldást választ.

A kitérés biztos, hogy sok energiát emésztett volna fel, illetve az egyensúlyomat sem tudtam volna megtartani, ezt tisztán éreztem. A legjobb dolog ami az eszembe jutott az az volt, hogy térdem felemelve megpróbáljam tompítani az ütést. Fájni fog, és kimerít majd, biztos voltam benne. De még így is jobb, mintha ilyen helyzetben gyomron vágna.

Glacius érezte, ahogy már az nehezére esett, hogy felemelje a térdét, hát még az, hogy éppen eltalálta az ütést a térdében található csontot. Legszívesebben felordított volna a fájdalomtól, és küzdenie kellett minden erejével, hogy ne essen össze, és szerencséjére pár másodpercig nem is jött ütés. Azonban ahogy fellélegezhetett volna, Razor már ismételten készült is egy támadásra, ezúttal azonban jobb lábával rúgott, és ismételten a hasát célozta meg. Még 20 mp is alig telt el, de egy örökkévalóságnak tűnt ez az edzés, és már fogytán az energiája az alakváltónak...