Fishupusu
1 / 1 oldal
Fishupusu
Név: Fishupusu
Faj: Anthro
Kor: Kb. 20 éves
Nem: Férfi
Testalkat: Anthohoz képest sokkal inkább hasonlít a testalkata egy haléhoz, mint az "emberibb" szabásúaké. Tulajdonképp a legmeglepőbb, hogy szemből sokkalta keskenyebb, mint oldalról nézve.
Kékes-szürkés, pikkelyes bőre van.
Előtörténet:
Kezdetben senki nem sejtette hogy efféle megeshet. Mondhatni az egész, hogy valaki, aki olyan mint Fishupusu, egyáltalán megszülethet, tulajdonképp felér egy viccel. Sőt, tulajdonképp aznap, mikor hősünk peteként a világra pottyant, az istenek mintha egy viccet halottak volna, egy jóízű nevetésben törtek ki, mikor megérezték ahogy ez az új kis élet miféle adottságokkal
is rendelkezik.
Halféleként sosem voltak ismerve számára a szülei és valahogy nem is gondolta ő bárkitől is származhatna. Elvégre, ő maga is csak úgy megjelent a világban, mint az alga, ami lassan kisarjadt a tengerfenék homokjából, vagy mint a távolból megjelenő és abban elvesző, vízfelszínen úszó idegen dolgok. Valahogy sosem érdekelt a mindenség mikéntje vagy hogy mi hogy
működhet. Egyszerűen csak élte a kis világát a tenger mélyén, nem is törődve azzal, hogy mi is folyik a felszínen, hisz annak még a létéről se tudott. Számára az egész világot az a pár köb kilométernyi víz jelentette, amit az otthonának tudhatott és a maga egyszerűségében ez egy roppant boldog élet volt.
Reggelente szinte mindig abban a vízben álló barlangban ébredt, ahol aznap este meghúzta magát. Mikor a fény lassan kihunyt, ami megvilágította otthonát, szinte ösztönösen vonult vissza menedékébe, hisz az éj, mint a tengerben köztudott, más, sokszor veszélyes lény birtokává vált, akik csak a hozzá hasonlókra lestek, bár eddig nem volt szerencséje egyhez sem. Néha ugyan megesett, hogy alvajáró módjára elcsavargott a vackából, de valamennyi esetben visszajutott, vagy talált egy másikat, ahol folytathatja a pihenést, immár ismét biztonságban.
Ez tiszta sor.
Mikor felkelt, mindig éhes volt, mindig keresett magának valamiféle eleséget, mai általában kisebb halakból, meg mindenféle, tenger által nyújtott kincsből állt. persze néha befigyelt pár apróság, amik egész egyedinek, vagy ritkának is nevezhetők a maguk nemében, hisz a vízben ezek roppant ritkának mondhatóak. Effélék voltak a különféle mintázatú, fura, lapos kis izék is,
amiken rejtélyes, szabályos küllemű motívumsorok pompáztak. Anyagra roppant kemények voltak, mint a kövek, csak ezek szabályos alakúak voltak. Ezeket egyáltalán nem szerette, de valahogy, mikor rájuk pillantott, mindig elfogta a késztetés hogy stikában bekapjon egyet-egyet. Szinte elkápráztatta az a sok szín és izgalmas minta. Ezzel ellentétben, viszont volt egy igazi
kedvence, ami ugyancsak különlegesnek volt mondható. Ezek már sokkalta változatosabbak voltak.
Majdnem mindegyik más és más anyagból készült némelyik nyitott volt, mások pedig szinte teljesen zártak. Két közös vonása azonban mindegyiknek volt. Az egyik, hogy minimum egy, nagy lyuk mindegyiken volt, amibe akár a lába is belefért, a másik pedig, hogy az egyik oldala mintha vastag bőrt növesztett volna, amit megviselt az idő. Persze ezekről megvolt az a meggyőződése, hogy valaki fura csiga hatalmas háza lehet, ami valamiért roppant ínycsiklandó falat volt
számára, ami remekül kiegészítette a monoton étrendjét. Mikor jóllakott, úszkált egy keveset kicsit jobbra, kicsit balra. Nézegette az elhaladó vízfelszíni dolgokat, majd ment vissza enni.
Talán épp már a lefekvés gondolatával kacérkodott volna, mikor is a gyomra óhatatlanul kifogott az eddigi megszokott életvitelén. Lehet hogy kevés volt a napi eleség, vagy csak túl sokat úszkált, de ezt már nem is nagyon mérlegelte sokáig, így felhagyva a biztonság gondolatával, sietve egy kis vacsora után lesett, mikor is egy roppant fura dologra lett figyelmes. Mintha meghallották volna az áhítatát, a számára oly különleges csemege, mint egy mennyei manna, egy lágy csobbanással hullt alá a magasból, egyenesen az orra elé, felverve ezzel az álló üledéket. Ennél szebbet még az életben nem látott. Fényes, fekete felületén megcsillantak az utolsó fénysugarak és mikor mohón kézbe vette, megcsapta az uszonyát az a kellemes, mennyei aroma, ami a rajta lévő nyíláson át távozott, amiből aztán egy hal, egy apró, kétségbeesett halacska rettegve evickélt ki belőle, félelmében nem is tudva merre ússzon, neki is csapódott egy sziklának, majd megrázva magát, ezzel mit sem törődve tovább úszott. Mintha valami rémségekről és emberekről beszélt volna a kis jószág, de ez sosem izgatta. Ha mindig adna a kajája szavára, már rég felkopott volna a hal álla, mármint az ő hal álla.
Miközben a frissen szerzett csemegéje aromája belengte az uszonyát és már készült volna a többi érzékszervével is magáévá tenni ezt a finomságot, életében talán először igazán kíváncsi lett. Tudni akarta, honnan jönnek szeretett csemegéje, így életében először, céltudatosan bővíteni kezdte ismereteit, így elindult felfelé. Nem tudta hová vezet ez a kíváncsiság, pusztán csak tudni akart valamit és kész.
-Most nézd meg! Ez volt a kedvenc gumicsizmám! Utoljára jöttem veled pecázni, te féleszű! Hogy keverheted össze a vödröt egy csizmával, amit ráadásul valaki még közben hord is?!-
-Bocsánat. Nem figyeltem. Ne haragudj.- Hangzott el a társalgás egy stégen, fenn a felszínen, mikor is, biztonságos távolságban egy szürkés hátúszó, majd egy pár gülü szempár is óvatosan felemelkedett a víz felszínére. Hála a víz remek hangvezető képességének, a majdhogynem tükörsima vízfelszínen a hangok eljutottak Fishupusu-hoz is, aki nem is értette egészen miről szól a társalgás, de nem is értékelte sokra. Inkább ez az új, ismeretlen világ volt az ami megragadta a tekintetét. Csupa szín, illat és ismeretlen dolgok. Mindez hihetetlen volt. Amit eddig csupán lentről nézett, most teljesen új szemszögben volt számára és nem csak optikai tekintetben. Ha most az álla is a víz felett lenne, hatalmasat csobbant volna a vízben a nagy ámulattól. A sok forma, szín és illat szinte ingerelte, csalogatta őt és nem is tétovázott sokat. ő ment, szinte robogott a part dokk felé, ahol ez a két fura, kicsit sem halszerű valamik, vagy valakik ott társalogtak. Nagy merészségében Még arra is rávetemedett, hogy félig felkapaszkodjon a dokkot tartó oszkopokon, hóna alatt a csizmával, majd kinyitotta hatalmas száját és megszólalt.
-Haaaaaa GraraGraPaaa. Kamapakarapafkapfaa. Kafafamaaa.- Tört elő a szájából egy fura, kicsit sem értelmes megnyilvánulás. Persze, ez közel sem volt értelmezhető, sőt mit több. Persze benne fel se merült, hogy a tengeri társalgásra alkalmas tudományát alkalmazza.
-Vááááá! Egy szörnyeteg!- Kiáltott fel az egyik pecás rémületében. Persze Fishupusu hihetetlenül éles felfogásával konstatálta, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie az idegenekkel és ettől csak még inkább boldogabb lett.
-Kapapapaapapaaa. Faar paspapaapa!- Lelkendezett örömében, egyik kezével a fél pár csizmáért nyúlva, nem is sejtve, hogy nem épp a kommunikáció megfelelő módját választotta, így az, aki felé oly lelkesen nyújtózkodni kezdett, fejbe vágta a botjával, majd elszaladt.
-Tűnj innét te szörnyeteg!- Felkiáltást hallattva, mindent eldobva, a kocsija felé szaladva, nyobában esetlen társával, aki hirtelen felkapaszkodva a dübörgő motorú gépjármű platójára, félig felmászva már is üvöltötte, hogy induljanak, mire az autó, szinte mint a nyíl álló helyzetből kilőve robogott el a messzeségbe. Ekkorra már hősi halunk már felkapaszkodott a dokkon, mert ha már félig felmászott, minek menjen vissza a vízbe és ússtzon ki a partra magától?
Mikor felkecmergett, elégedetten nézett a messzeségben robogó masina után. Immár új horizontok rajzolódtak ki előtte és egy új küldetéssel is gyarapodott. Ideje felgööngyölítenie ennek az ízes falatnbak minden egyes titkát, de legföképp azt, honnan is származhat. Persze mielőtt leindult volna, sietve behadzsolta a gumicsizmát, majd szép komótosan elindult az immár messze járó autó után.
Motiváció: Megismerni a cipő, eme mennyei eledel eredetét.
Kötelékek: Ismeretlen horgász fickó, aki félelmében inkább többet nem ment pecázni.
Jártasságok:
Fizikum: 1
Szellem: 1
Spiritusz: 5
Technika: Telepátia
(Iskola nélküli)
Faj: Anthro
Kor: Kb. 20 éves
Nem: Férfi
Testalkat: Anthohoz képest sokkal inkább hasonlít a testalkata egy haléhoz, mint az "emberibb" szabásúaké. Tulajdonképp a legmeglepőbb, hogy szemből sokkalta keskenyebb, mint oldalról nézve.
Kékes-szürkés, pikkelyes bőre van.
Előtörténet:
Kezdetben senki nem sejtette hogy efféle megeshet. Mondhatni az egész, hogy valaki, aki olyan mint Fishupusu, egyáltalán megszülethet, tulajdonképp felér egy viccel. Sőt, tulajdonképp aznap, mikor hősünk peteként a világra pottyant, az istenek mintha egy viccet halottak volna, egy jóízű nevetésben törtek ki, mikor megérezték ahogy ez az új kis élet miféle adottságokkal
is rendelkezik.
Halféleként sosem voltak ismerve számára a szülei és valahogy nem is gondolta ő bárkitől is származhatna. Elvégre, ő maga is csak úgy megjelent a világban, mint az alga, ami lassan kisarjadt a tengerfenék homokjából, vagy mint a távolból megjelenő és abban elvesző, vízfelszínen úszó idegen dolgok. Valahogy sosem érdekelt a mindenség mikéntje vagy hogy mi hogy
működhet. Egyszerűen csak élte a kis világát a tenger mélyén, nem is törődve azzal, hogy mi is folyik a felszínen, hisz annak még a létéről se tudott. Számára az egész világot az a pár köb kilométernyi víz jelentette, amit az otthonának tudhatott és a maga egyszerűségében ez egy roppant boldog élet volt.
Reggelente szinte mindig abban a vízben álló barlangban ébredt, ahol aznap este meghúzta magát. Mikor a fény lassan kihunyt, ami megvilágította otthonát, szinte ösztönösen vonult vissza menedékébe, hisz az éj, mint a tengerben köztudott, más, sokszor veszélyes lény birtokává vált, akik csak a hozzá hasonlókra lestek, bár eddig nem volt szerencséje egyhez sem. Néha ugyan megesett, hogy alvajáró módjára elcsavargott a vackából, de valamennyi esetben visszajutott, vagy talált egy másikat, ahol folytathatja a pihenést, immár ismét biztonságban.
Ez tiszta sor.
Mikor felkelt, mindig éhes volt, mindig keresett magának valamiféle eleséget, mai általában kisebb halakból, meg mindenféle, tenger által nyújtott kincsből állt. persze néha befigyelt pár apróság, amik egész egyedinek, vagy ritkának is nevezhetők a maguk nemében, hisz a vízben ezek roppant ritkának mondhatóak. Effélék voltak a különféle mintázatú, fura, lapos kis izék is,
amiken rejtélyes, szabályos küllemű motívumsorok pompáztak. Anyagra roppant kemények voltak, mint a kövek, csak ezek szabályos alakúak voltak. Ezeket egyáltalán nem szerette, de valahogy, mikor rájuk pillantott, mindig elfogta a késztetés hogy stikában bekapjon egyet-egyet. Szinte elkápráztatta az a sok szín és izgalmas minta. Ezzel ellentétben, viszont volt egy igazi
kedvence, ami ugyancsak különlegesnek volt mondható. Ezek már sokkalta változatosabbak voltak.
Majdnem mindegyik más és más anyagból készült némelyik nyitott volt, mások pedig szinte teljesen zártak. Két közös vonása azonban mindegyiknek volt. Az egyik, hogy minimum egy, nagy lyuk mindegyiken volt, amibe akár a lába is belefért, a másik pedig, hogy az egyik oldala mintha vastag bőrt növesztett volna, amit megviselt az idő. Persze ezekről megvolt az a meggyőződése, hogy valaki fura csiga hatalmas háza lehet, ami valamiért roppant ínycsiklandó falat volt
számára, ami remekül kiegészítette a monoton étrendjét. Mikor jóllakott, úszkált egy keveset kicsit jobbra, kicsit balra. Nézegette az elhaladó vízfelszíni dolgokat, majd ment vissza enni.
Talán épp már a lefekvés gondolatával kacérkodott volna, mikor is a gyomra óhatatlanul kifogott az eddigi megszokott életvitelén. Lehet hogy kevés volt a napi eleség, vagy csak túl sokat úszkált, de ezt már nem is nagyon mérlegelte sokáig, így felhagyva a biztonság gondolatával, sietve egy kis vacsora után lesett, mikor is egy roppant fura dologra lett figyelmes. Mintha meghallották volna az áhítatát, a számára oly különleges csemege, mint egy mennyei manna, egy lágy csobbanással hullt alá a magasból, egyenesen az orra elé, felverve ezzel az álló üledéket. Ennél szebbet még az életben nem látott. Fényes, fekete felületén megcsillantak az utolsó fénysugarak és mikor mohón kézbe vette, megcsapta az uszonyát az a kellemes, mennyei aroma, ami a rajta lévő nyíláson át távozott, amiből aztán egy hal, egy apró, kétségbeesett halacska rettegve evickélt ki belőle, félelmében nem is tudva merre ússzon, neki is csapódott egy sziklának, majd megrázva magát, ezzel mit sem törődve tovább úszott. Mintha valami rémségekről és emberekről beszélt volna a kis jószág, de ez sosem izgatta. Ha mindig adna a kajája szavára, már rég felkopott volna a hal álla, mármint az ő hal álla.
Miközben a frissen szerzett csemegéje aromája belengte az uszonyát és már készült volna a többi érzékszervével is magáévá tenni ezt a finomságot, életében talán először igazán kíváncsi lett. Tudni akarta, honnan jönnek szeretett csemegéje, így életében először, céltudatosan bővíteni kezdte ismereteit, így elindult felfelé. Nem tudta hová vezet ez a kíváncsiság, pusztán csak tudni akart valamit és kész.
-Most nézd meg! Ez volt a kedvenc gumicsizmám! Utoljára jöttem veled pecázni, te féleszű! Hogy keverheted össze a vödröt egy csizmával, amit ráadásul valaki még közben hord is?!-
-Bocsánat. Nem figyeltem. Ne haragudj.- Hangzott el a társalgás egy stégen, fenn a felszínen, mikor is, biztonságos távolságban egy szürkés hátúszó, majd egy pár gülü szempár is óvatosan felemelkedett a víz felszínére. Hála a víz remek hangvezető képességének, a majdhogynem tükörsima vízfelszínen a hangok eljutottak Fishupusu-hoz is, aki nem is értette egészen miről szól a társalgás, de nem is értékelte sokra. Inkább ez az új, ismeretlen világ volt az ami megragadta a tekintetét. Csupa szín, illat és ismeretlen dolgok. Mindez hihetetlen volt. Amit eddig csupán lentről nézett, most teljesen új szemszögben volt számára és nem csak optikai tekintetben. Ha most az álla is a víz felett lenne, hatalmasat csobbant volna a vízben a nagy ámulattól. A sok forma, szín és illat szinte ingerelte, csalogatta őt és nem is tétovázott sokat. ő ment, szinte robogott a part dokk felé, ahol ez a két fura, kicsit sem halszerű valamik, vagy valakik ott társalogtak. Nagy merészségében Még arra is rávetemedett, hogy félig felkapaszkodjon a dokkot tartó oszkopokon, hóna alatt a csizmával, majd kinyitotta hatalmas száját és megszólalt.
-Haaaaaa GraraGraPaaa. Kamapakarapafkapfaa. Kafafamaaa.- Tört elő a szájából egy fura, kicsit sem értelmes megnyilvánulás. Persze, ez közel sem volt értelmezhető, sőt mit több. Persze benne fel se merült, hogy a tengeri társalgásra alkalmas tudományát alkalmazza.
-Vááááá! Egy szörnyeteg!- Kiáltott fel az egyik pecás rémületében. Persze Fishupusu hihetetlenül éles felfogásával konstatálta, hogy sikerült kapcsolatot teremtenie az idegenekkel és ettől csak még inkább boldogabb lett.
-Kapapapaapapaaa. Faar paspapaapa!- Lelkendezett örömében, egyik kezével a fél pár csizmáért nyúlva, nem is sejtve, hogy nem épp a kommunikáció megfelelő módját választotta, így az, aki felé oly lelkesen nyújtózkodni kezdett, fejbe vágta a botjával, majd elszaladt.
-Tűnj innét te szörnyeteg!- Felkiáltást hallattva, mindent eldobva, a kocsija felé szaladva, nyobában esetlen társával, aki hirtelen felkapaszkodva a dübörgő motorú gépjármű platójára, félig felmászva már is üvöltötte, hogy induljanak, mire az autó, szinte mint a nyíl álló helyzetből kilőve robogott el a messzeségbe. Ekkorra már hősi halunk már felkapaszkodott a dokkon, mert ha már félig felmászott, minek menjen vissza a vízbe és ússtzon ki a partra magától?
Mikor felkecmergett, elégedetten nézett a messzeségben robogó masina után. Immár új horizontok rajzolódtak ki előtte és egy új küldetéssel is gyarapodott. Ideje felgööngyölítenie ennek az ízes falatnbak minden egyes titkát, de legföképp azt, honnan is származhat. Persze mielőtt leindult volna, sietve behadzsolta a gumicsizmát, majd szép komótosan elindult az immár messze járó autó után.
Motiváció: Megismerni a cipő, eme mennyei eledel eredetét.
Kötelékek: Ismeretlen horgász fickó, aki félelmében inkább többet nem ment pecázni.
Jártasságok:
Fizikum: 1
Szellem: 1
Spiritusz: 5
Technika: Telepátia
(Iskola nélküli)
Fishupusu- Posts : 1
Join date : 2018. Jul. 03.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|