A Daru Iskola - Edzőterem

Elgondolkodtam egy pillanatra, majd reagáltam a feltett kérdésre, annak ellenére, hogy eléggé hasonló volt a kettő.
- Nagyjából ezeket mondtam volna én is hibának - mondtam, de kiegészítettem a mondandómat - talán még annyival egészíteném ki, hogy a harc elején hiba volt elsütnie azt a támadást. A roham maga jó ötlet volt, de az az ütés hatásosabb lett volna egy olyan pillanatban, amikor nem minden erőmmel a védekezésre koncentrálok, vagy már fogytán az energiám. Akkor sokkal kisebb eséllyel tudtam volna bármit reagálni rá.

– A taktikájának volt egy nagy hátránya, ami az, hogy túlzottan el akarta húzni, ami egy hosszabb harcban nem lett volna olyan rossz ötlet, de mire eléggé lefárasztott volna addigra mind a ketten túlzottan kimerültünk volna, hogy edzünk, és az alapján, hogy mit mondott, nem értette meg, hogy mi is a veszélye a technikámnak.

– Nos a lényeget sikerült elkapnotok. Amire fókuszálni kell Soya neked aktívabbá kell válnod, és meg kell növelned az állóképességed, hogy jobban bírj hosszabb összecsapásokat, és meg kell erősítened a jelenlegi képességeid, hogy kevesebb erőt vegyenek igénybe, míg neked Reina meg kell tanulnod hogyan reagálj hatékonyan, és hogy hogyan harcolj ugyan olyan effektíven puszta kézzel, mint ahogy azt kardal, és egyéb pengékkel teszed.

– Ti ketten – folytatta Shen egy pillanatnyi szünet után, hogy amit mondott leülepedjen mindkettőtökben – több aspektusban vagytok egymás ellentétei, ami az együtt eltöltött edzés alatt rávilágíthat egymás és a saját hibáitokra. Az első dolog, amit mindkettőtöknek ajánlok, hogy havonta legalább egy a maihoz hasonló párbajban mérjétek össze erőtöket, ha több nem is fér bele a szabadidőtökben, most viszont... – fel kelt, és mindkettejüknek adott egy-egy súlyozott mellényt. – ezeket használva edzetek a mai naptól kezdve, éjjel nappal. A mellények 20 kg-osak, ami hosszú távon megnöveli az állóképességeteket, és a sebességeteket. Van 10 percetek hozzá szokni a súlyhoz mielőtt folytatnánk. – fejezte be, de mind kettőtöknek volt egy olyan érzése, hogy a nap neheze még csak most jön.

Figyeltem mind edzőtársam, mind a mester szavait. Az örömmel töltött el, hogy dícsérő szavakat is kaptunk, az pedig izgalmasnak ígérkezik, hogy a lány lesz a "riválisom". Azonban sok időnk nem vokt elmélkedni, mert új feladatot kaptunk: a mellényt fekvéve éreztem, ahogy testem mindrn porcikája megfeszül, Reinán pedig láttam, higy nagyon lassan tud csak mozogni. Igyekeztem a 10 perc alatt hozzászokni, amennyire csak lehetett.

– Nos a következő edzés le fogja fektetni számotokra az alapokat a dojo egyik saját technikájának elsajátításához, miközben rákényszerít a megfelelő egyensúly, és állóképesség eléréséhez. – mondta Shen mester, ahogy a 10 perc letelt, majd elvezette őket egy bambuszokkal tele rakott területre, majd felugrott az egyikre, egy rövidebb bambusszal a kezében. – A dolgotok az lesz, hogy fellépjetek a bambuszokra, két oldalról – mutatott két emelvényhez amik oda vezettek – és megpróbáljatok lelökni engem ilyen bambuszokat használva, ugyan akkor onnantól hogy az első támadást rám méritek, és leestek büntetésül 10 kört kell futnotok a dojo területe körül, és nem a dojo területe nem csak az épület maga, hanem minden ahhoz tartozó földterület. Akkor nyertek, ha lelöktök, rávesztek, hogy chi-t használjak, vagy 5 percnél tovább küzdötök ellenem.

- MICSODA? - gondoltam magamban, miközben elkerekedtek a szemeim, s bár Reina sokkal jobban viselte a dolgot, éreztem, hogy azért ő is aggódik az akció sikere miatt - és ehhez telepátia sem kellett. Mivel a felmászásnál még nem indult el az edzés, így kihasználtuk mindketten, és nagyon lassan, óvatosan, a terep adottságait felmérve, illetve az edzés milyenségét átfontolva, haladtunk csak előre.
- Bár teljesen máshogy harcolunk, próbáljunk meg összedolgozni - javasoltam a lánynak a taktikát, s ha beleegyezik, akkor megpróbálom rábeszélni, hogy a közös pontunkat, a véletlenszerű ritmikusságot használjuk ki, és úgy próbáljuk meg ellenfelünket összezavarni. A rövid bambusz hatalmas előnyt jelenthet a társamnak, hiszen hátha tudja azt a kardhoz hasonlóan használni, nekem viszont problémás lehet, hogy egy ilyen fegyverrel kell dolgoznom, így annak a fogását is még igyekszem szokni. Ha belemegy, akkor menjen ő először, majd én a segítő szerepét eljátszva támogatom az ő ütéseit, és próbálom elterelni a figyelmet róla, hogy minél hatásosabb mozdulatokat vihessen be. A védekezésnél maradok ezúttal, mert ahhoz hamarabb hozzászokok még bambuszrúddal is a kezemben.

Ha nem megy bele, és egyedül akar nekimenni a mesternek, akkor viszont várok, és megfigyelem, hogy maga a mester milyen módon és milyen technikákkal harcol.

– Nehezen tudnék nem össze dolgozni veled, elvégre a feladatunk is az lenne. – felelte Reina, ahogy felvett egy számára ismerős pozíciót. Számára nem teljesen újdonság a felállás az látszott rajta, de aggódott az ellenfél ereje miatt, és az extra súly miatt, ami rajta volt. Nem volt hely hibának. – Ugyanakkor ki mondta, hogy azonnal neki kellene mennünk. – mondta Soya felé fordulva. – Miért nem szokunk kicsit hozzá, és figyelünk rá közben, elvégre amíg nem ütjük meg, nem számít hányszor esünk le. – tette fel a kérdést, Shen pedig semmilyen reakciót nem adott.

Örültem, hogy Reinával ebből a szempontból összhangba kerültünk, és az kifejezetten örömmel töltött el, hogy ennyire könnyedén bánik a kezébe adott "fegyverrel".
- Egy probléma van a terveddel - mondtam, miközben hangosan gondolkodtam, s bár tudtam, hogy Shen mester hallani fog minket, elvégre csak edzésről volt szó, így ez, egy éles viadallal ellentétben, belefért. - Abban igazat adok, hogy a terephez, illetve az extra súlyhoz jobban hozzá kéne szoknunk. Viszont az nem egészen igaz, hogy mindegy, hogy hányszor esünk le. Legalábbis, veled ellentétben, nálam a súly pont, hogy az állóképességemre van kihatással, viszont a gyorsaságomra már kevésbé. Így ha én esek le, még addig is, ha csak próbálkozunk, minden egyes alkalommal, amikor leesek, radikálisan le fog csökkenni a rendelkezésemre álló energia - mondtam neki, de hozzátettem. - Ennek ellenére támogatom az ötletet. Hiba lenne amiatt kikapni, hogy nem mozgunk elég rutinosan - úgyhogy követve a lány példáját, én is elkezdtem hozzászokni mind a környezetemhez, mind a rajtam lévő ruházathoz.

– Egyszerű. Ne ess le. – felelte kissé viccesen, majd megindított egy támadást Soya felé, ami specifikusan arra ment, hogy mind találat mind sikeres blokkolás esetében kizökkentse az ellenfelet az egyensúlyából.

Shen mester csak türelmesen várta mi történik, de Soya-t elfogta az érzés, hogy van egy idő limitük erre a kis személyes párbajra a két diák között

Úgy döntöttem, hogy én viszont inkább kivárásra játszom, és nem csinálok semmit. Figyelem ugyan a többieket, hogy ne történjen olyan, aminek következtében én leeshetnék, viszont fontosabbnak találtam azt, hogy száz százalékosan megszokom mind a rajtam lévő ruházatot, ami önmagában is megnehezítette számomra a harcot, mind a környezetet, ami külön is egy igazi kihívás lett volna, mind pedig a rudat, ami nekem abszolút nem kézreálló fegyver. Ezek együtt pedig így abszolút kombinációt alkotva állítottak elém kihívást, ami nem kevés felkészülést eredményezett. Így inkább arra fordítottam az időmet, hogy ehhez hozzászokjak.

Soya sikeresen félre lépett Reina támadása elől.

– Nem rossz döntés kikerülni az ilyen támadásokat. – dicsérte Reina, amit követően Soya rosszul lépett, és a földön találta magát. – De látom fent maradni még mindig kihívás. – jegyezte meg ahogy elkezdett a bambusz rudakon sétálva, és ugrálva, hogy megszokja az extra sújt.

Megtörtént az, amitől féltem. Leestem. Testem minden porcikájával tiltakoztam, de egyszerűen túlságosan is koncentráltam arra, hogy ne essem le, és pont ez lett a vesztem. Mindenesetre maga az esés élménye, a váratlansága ellenére is megmaradt bennem, mint élmény, úgyhogy ezt megpróbálom elraktározni. A tervem, hogy a következő ilyen alkalommal, amikor leesnék, megpróbálok némi chi energia felhasználásával annyi energiát termelni, hogy az pont az ellenkező irányba billentsen el, és ne veszítsem el az egyensúlyomat. Kockázatos terv, de egy próbát megérhet.

Nagy nehezen visszamásztam, és bár még mindig rutintalan vagyok, sokkal határozottabb léptekkel igyekszem ellenfelem felé, és megpróbálom kombinálni a hagyományos stílusomat úgy, hogy a gyengébb kezemmel a botot használom, vagy védekezésre, vagy arra, hogy ellenfelemet bökdössem vele, hátha őt sikerül kibillentenem az egyensúlyából. A gyorsaságomat próbálom utóbbi esetben kihasználni, ugyanis, bár nekem sokkal rosszabb az állóképességem, ellenfelem gyorsasága még így is rosszabb az enyémnél.

Reina ismét megközelítette Soya-t aki sikeresen megtalálta a megfelelő egyensúlyt, ahhoz hogy fent maradjon, és a legtöbb mozdulatát elkerülje, inkább mint kivédje, ami a feladatukat tekintve remek döntés volt.

– Nem rossz taktika, de nem lenne itt az ideje megpróbálnod használni a… – de Reina kérdése félbe lett szakítva ahogy Soya bökött egyet felé a rövid bambusz botjával. – Kreatív, de a helyedben az erősebb kezedet választanám, már ha nem azt tervezed, hogy esés közben megragadd a bambusz rudakat, amiken állunk, hogy ne ess le a földre. – jegyezte meg, mielőtt el lépett mellőle. – Ideje lenne megpróbálkoznunk a feladatunkkal, mert nem lenne jó, ha kifáradnánk előtte.

- Van abban valami, amit mondasz, viszont veled ellentétben nekem nem az lesz az elsődleges célom, hogy megpróbáljam lelökni a mestert. Ezért is fogom a másik kezemben. Az erősebb kezem pont emiatt hagyom szabadon - magyaráztam neki halk hangerővel, de abban is biztos voltam, hogy a mester is hallja, amit mondok, de nem igazán zavart a dolog, gyakorlásról lévén szó.

- Egyetértek - mondom neki annak kapcsán, hogy ideje lenne a mélyvízbe beleugranunk. Átadom Reinának az első cselekvés jogát, hogy ő kezdeményezzen, és én pedig őt fogom támogatni. Bár a visszamászás sok energiámat vette el, az az egy még pont arra volt elég, hogy kidolgozzak egy új taktikát, és hogy kicsit jobban hozzászokjak a talajhoz, meg a ruhához.

Abban az esetben, ha Reina egy szemből érkező támadásra fókuszálna ellenfelünkkel szemben, akkor én megpróbálok oldalazva bezavarni Shen mesternek. Ha Reina inkább oldalról akar egy határozott döfést leadni a bambuszrúddal, akkor pont az ellenkező stratégiát választom: én maradok középen, és megpróbálok minél inkább, minél több ütés elől kitérni, de ami még fontosabb: minél több ideig elterelni a figyelmét a mesternek, hogy partnerem terve sikerüljön.

Ha nem akar elsődlegesen támadni, akkor viszont egy aritmikus, de mégis valamennyire összehangolt, és még inkább random mozgássorozattal állnánk elő, ahol folyamatosan váltogatnánk, hogy épp mit csinálunk, teljesen véletlenszerűen.

Ha patthelyzetbe kerülünk, megpróbálom használni azt a taktikát, amivel Reinát is sikerült kizökkentenem első összecsapásunk során, s kihasználom telepatikus adottságaimat.

Reina tudva, hogy még mindig a jobb a kettejük közül frontális támadást választott Shen ellen, Soya, pedig oldalról próbálta összezavarni a mestert. A támadások egészen jól mentek, mindaddig míg Reina úgy nem döntött hogy bekeményít, és chi-t vezetett a bambusz botjába, és ketté vágta a mester „fegyverét”, viszont ez váratlan eredményhez vezetett, és Shen egyszerre támadta mind két tanítványát.

Eleinte jól ment a dolog: én oldalról próbálkoztam, Reina pedig szemből, ám a bekeményített támadása Reinának azt eredményezte, hogy kettévágta Shen mester kezében lévő kisebb rudat, így most már mindkettőnkkel foglalkozik. Megpróbáltam minél inkább arra koncentrálni, hogy hárítsam a támadásokat, és ne direktben levédjem, ami egy kicsit könnyebben ment már, viszont az állóképességem hiányát lassan kezdtem megérezni magamon.

Ha még van bennem annyi energia, akkor megpróbálkozom most már a telepatikus trükköm bevetésével, és ezáltal összezavarni a mestert oly módon, hogy kibillenjen a korábbi ritmusából. Célom azonban nem az lenne, hogy lelökjem. Két opció valamelyikét remélem ettől a hatásos technikától, amely nem kevés energiámba kerülhet (még úgy is, ha csak rövid ideig tartom fenn). Vagy akarva-akaratlanul véletlenül chi-t használ, vagy pedig időt nyerek vele, és el tudom a meccset húzni addig, ameddig kell.

Ahogy Soya megpróbálta volna kiépíteni a telepatikus kapcsolatot Shen mesterrel azonnal tudta, hogy nincs elég energiája. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok, a tény, hogy a mester kisebb fegyverrel, rendelkezett és még most is Reina ellen harcol, aki minden egyes támadásával rövidítette a mester fegyverének hosszát, de Soya lassú kimerülése azt jelentette, hogy egyre nehezebb fent tartania a sebességét és nehezebb volt, a megfelelő helyre lépnie, végül a mester egy ütésével kibillent az egyensúlyából a sikeres blokkolást követően is.

Beláttam, hogy most jött el annak a pillanata, hogy cselekszem, és mindent egy lapra teszek fel. Az állóképességem már az utolsókat rúgja, a telepátiám sem működik már, s az ösztöneim sem olyan élesek, mint korábban voltak, de azért még működtek. Reina még jól húzta, viszont abban is biztos voltam, hogy még ha akkor is folytatódik a harc, ha én leesem, sem fogja a lány túl sokáig húzni. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy élek a meglepetés erejével, és én fogok egy támadást kezdeményezni. Ennek megfelelően átvettem a botot is a jobb (erősebb) kezembe.

A közlekedéssel voltak gondjaim, viszont megpróbáltam azt, hogy némi chi energia felhasználásával fogok "közlekedni" a bambuszokon. Azt az elvet próbálom használni, amit korábban Reina ellen vetettem be: vagyis abban a pillanatban, ahogy meginognék, az energiával lökök egyet saját magamon, hogy megfelelő helyzetbe kerüljek. Így megpróbálok minél közelebb kerülni a mesterhez, és ott egy támadást indítani ellene oly módon, hogy a maradék energiámat beleviszem a támadásomba. Elsődleges tervem szerint a saját botomat próbálom meg úgy feltölteni energiával, ahogyan azt Reina is tette, ha ez azonban mégsem jönne össze, akkor megpróbálom a magamból áradó energiát úgy felhasználni, hogy épp az ellenkező hatást érjem el, és ne engem érjen a löket, hanem Shen mestert.

Shent meglepte, ahogy Soya vissza nyerte az egyensúlyát, de nem volt sok sikere foglalkoznia vele, tekintve hogy a bot amivel Reina támadásait védte már alig volt több, mint egy markolat, ami bizonyítja mennyire is erős, és kifinomult technikát használt. Soya támadása közel ért a mesterhez, de sikerült blokkolnia, egy fegyver kéz cserét követően, a rövidebb fegyverével, és látható volt hogy a technika amit Reina használ bonyolultabb mint amilyennek látszik, Shen pedig számított a lökésre amit produkált, ugyan akkor ez megadta Reina-nak az esélyt, hogy végleg lefegyverezze őt.

– Nos ha chi-t nem is használt, az előny most már stabilan a mi kezünkben van. – utalt Reina arra, hogy egy közel 2 méteres előnnyel rendelkezik, míg Soya 1-1,5 méteres előnnyel rendelkezik a miatt hogy nem ismeri annyira a fegyverét, mint partnere.

Bár sikerrel járt a tervünk, problémát jelentett, hogy innen hogyan tovább. Kénytelen voltam teljesen Reinára hagyatkozni, és jómagam inkább csak a túlélésre mentem már, mert nagyon kevés erőm maradt csak hátra. Ám felkészültem arra is, hogy ténylegesen elhasználjam az utolsó cseppnyi leheletemet is.

Ha Reina úgy dönt, megpróbálja lelökni őt, akkor igyekszem a szert tett előnyünket arra használni, hogy biztosítsam neki azt a pozíciót, ahonnan ez száz százalékos garantáltsággal megejthető lesz. Ha arra megy rá, hogy a mesterből kicsaljon némi chi energiát, akkor megpróbálok olyan taktikával előállni, amellyel csapdába esne oly módon, hogy ha nem támad, akkor az időt húzzuk el addig, ha pedig támad, akkor csak a chi technikával érne el hozzánk vagy érne el eredményt. Amennyiben viszont inkább az időhúzásra játszunk, úgy maradok annál, hogy hárítom, és néha levédem a technikákat, ameddig csak tudom.

Reina továbbra is agresszívan támadott, a jelenleg kifejezetten előnyös pozícióját kihasználva, míg Soya próbált kísérő csapásokat bevinni, és taktikázni a vívó vad támadásai mellett, a harc viszont újabb fordulót vett, mikor egy vágó mozdulatot Shen csupán úgy került ki, hogy az ő ruhájába is belevág, megszabadítva őt, a rajta lévő nehezített mellénytől.

– Ez váratlan volt. Továbbra is folytatni akarjátok, így hogy az előnyötök egy része elveszett, vagy fejezzük be mára, és talán egy másik alkalommal egy komolyabb össze csapásban megmutathatjátok mire vagytok képesek.

- Részemről a harcnak vége - mondtam, miközben bár tisztában voltam vele, hogy még volt rá esély, hogy megnyerjük a harcot, ennek ellenére azt is beláttam, hogy már az utolsókat rúgtam. Ez azért is volt baj, mert ha most összeesek, akkor gyakorlatilag az edzésnek az állóképesség-próba része hatástalan lett volna, és a határaim feszegetésével csak az időmet pazaroltam volna. Bár biztos voltam benne, hogy Reinának nem fog tetszeni a döntés, ennek ellenére mégis kiálltam emellett.

– Ez esetben mára a tréningnek vége, ha akartok folytathatjátok magatok a saját edzéseiteket, de ha az egyikőtök össze esik egyik tanonc sem fog rajta segíteni. – felelte Shen, majd be repült a Dojo-ba hogy a többi tanoncával foglalkozhasson.

– Én még szívesen folytattam volna, de megértem miért döntöttél így. Kell egy kis segítség, vagy vissza jutsz a szobádba, vagy az étkezőbe? – tette fel a kérdést Reina.

Megköszönöm Shen mesternek az edzést, s bár csalódott vagyok, hogy csak ennyit bírtam, valahol örülök, hogy még a harc hevében is sikerült felmérnem a korlátaimat - amelyeket viszont idővel le akarok majd dönteni.

- Én is sajnálom, de sajnos még van hova fejlődnöm. Hozzátok képest túlságosan le vagyok maradva. Jól harcoltál nagyon, ehhez kétség sem fér. Remélem, hogy hamar fel tudok zárkózni a szintedre - mondtam neki mosolyogva, majd megköszöntem neki a felajánlást, de annyi energiám még volt, hogy a saját szobámba visszamenjek.

Eléggé későre járt, így a délutánt már inkább csak a szokásos rutin dolgokkal töltöttem leginkább. Estefelé azonban azért összegeztem az újonnan tanultakat, s megpróbáltam nem csak felidézni, de részben át is élni azokat az élményeket, és azokat a módszereket, amelyek később akár technikák elsajátításához vezethetnek. Egyszerre dühített, és motivált, hogy el vagyok maradva Reinához képest, viszont reméltem, hogy nem is olyan sokára, fel fogok tudni zárkózni hozzá.

Az első játék véget ért.

Soya első tréning: +4 harci erő
második tréning +2 harci erő
súlyok adta (velük fedett bónusz) +3 harci erő
+1 TP

Reina első tréning +3 harci erő
Második +2 harci erő (pengékhez ezen felül +1 harci erő)
súlyok adta +3 harci erő

Shen mester
súlyok és tréning: +2 harci erő