A Főnix Iskola - Templom

Az opció, hogy felfedezzem a környéket hívogató volt, de tudtam, hogy ha bele futok valakibe aki edzeni akar, nem megyek sokra, és a saját tréningemet is délutánra kellett szorítanom, szóval ismét meditálni próbáltam. A nap még hosszú, lesz időm mást is csinálni.

Miután kigyönyörködtem magamat a bambuszerdőben, és elraktároztam mélyen emlékezetemben amit a festő férfi mondott, úgy döntöttem végre eredeti úti célom felé veszem az irányt: a templomba. Ahogy megérkezek, egyből apámat kezdem keresni. El szeretném neki mondani, mit is tapasztaltam ezen a napon.

Beköszöntött a délután, s majdnem mindenki végzett már az ebédjével is. A többség a délutáni foglalkozások valamelyikét választotta, s bár nem mindenki töltötte az idejét az edzőteremben, nagyon kevesen vonultak csak vissza a hálótermeikbe. A könyvtár ismét megtelt, valamint a közösségi terek is igen zsúfoltak lettek. Bár felfordulás nem volt, a reggeli órához képest jócskán nőtt a tumultus a csarnokban.

Matasa délutánra szeretett volna még egy edzés beiktatni, s a pár órás meditálás után volt is rá annyi ereje, hogy egy szóló levezetést beiktasson még. Szabad edzőterem most állt is a rendelkezésére, olyan is, ahol senki nem zavarná.

Ezzel szemben Daede, akivel pont elkerülték egymást, úgy döntött, hogy egyenesen Pyre-hez siet, miután visszatért erdei sétájából. Célirányosan felé vette az irányt, és a megszokott helyén is találta a mestert.
- Daede - szólalt meg Pyre, anélkül, hogy hátranézett volna. Tudta jól, hogy ki az, s nem csak a hallása miatt: az ösztönei is megsúgták ezt. - Miben segíthetek? - kérdezte tőle, amint határozott, de mégis nyugodt léptekkel közelített felé utódja.

Ahogy mesteremhez érek, térdre ereszkedek előtte.

-Apám, mester...ma csodálatos dolog történt velem. A bambuszerdőben voltam, ahol találkoztam egy bizonyos Ranfan nevű hölggyel. Edzettem vele. Megismertem egy újfajta technikát amit ő használ de te már ezt biztosan ismered. Miután végeztünk az edzéssel, meditálni kezdtem. Erre megtanítottam őt is. Ennyire nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak nem éreztem még magam meditáció során. Ahogy befejeztem, egy különös hangra lettem figyelmes így hát elindultam annak irányába. Legnagyobb megdöbbenésemre egy férfire bukkantam aki festett. Az ecset hangját hallottam. Képzeld, nem lepődött meg azon hogy én teljesen más vagyok mint ő. Sőt mi több rávilágított, hogy én egyáltalán nem vagyok különb és nem is kell annak éreznem magamat...végre egyszer életemben úgy érzem, hogy tudom hol a helyem a világban. -mesélem neki izgatottan mint egy kisgyermek a szüleinek miután éppen valami számára teljesen újat fedezett fel.

A napomat követően nem lettem volna képes túl sokra, és gondolkodtam azon, milyen edzést is kövessek ma, végül úgy döntöttem, hogy először a templom körül kézen járva erősítem a karjaimat, majd keresek egy helyet ahol legalább térdig érő víz van, hogy a víz ellenállást használva erősítsem a rúgásaim erejét, mielőtt visszatérek a saját hálómba a napom végére.

[MATASA]

Matasa egy rövid, ám annál hatásosabb edzést iktatott be, s a kézenjárás, valamint a kerti tavon való edzés meghozták az eredményt, még ha nem is olyan hatásfokkal, mint azt a démon szerette volna. De valahol érthető volt, hiszen túlságosan is fáradt volt már ahhoz, hogy a határait feszegesse, mindenesetre levezetésnek ideális volt ez is. A hosszú nap végére azonban ő is elfáradt, és jobbak látta, ha inkább visszavonul hálótermébe.

//A kalandot lezárom. Az alábbi bónuszokkal zárult végül a nap:

Matasa és Nam vs Pyre:
- Matasa: +6 harci erő szint
- Nam: +6 harci erő szint

Matasa vs Nam:
- Matasa: +2 harci erő szint
- Nam: +2 harci erő szint

Ezen kívül Pyre kapott +1 harci erő szintet a nap végére.//

[DAEDE]

Pyre szótlanul, de mindenféle érzelem nélkül hallgatja végig utódjának a napját, s bár próbál rá figyelni, úgy tűnik, mintha annak csak bizonyos aspektusaira reagálna, és azon belül sem mindenben. Ez megnyilvánult abban is, hogy amíg Daede beszélt, sem fordult meg mestere, és miután a mondandójának végére ért, nem szólt pár másodpercig semmit. Egy néma, halk sóhajtás után fordult csak meg, s komoly tekintettel nézett utódja szemébe, mintha szedné össze a gondolatait.
- Gyermekem... - kezd bele a mester, majd egy újabb rövid szünet után folytatja csak. - Daede. Való igaz, hogy valamilyen szinten mindegyikünk a természet szülötte. Viszont jól jegyezd meg, amit mondok. Bár nem vagyunk számkivetettek, a mi fajtánk más. Nem rosszabb, vagy jobb. De különbözőek vagyunk. Éppen ezért, ami nálad működik, nem feltétlenül fog másnál is működni. És ami másnál beválik, az nem feltétlenül lesz a te utad - fejezte be, s bár nem akarta ilyen keserédesen lezárni a beszélgetést, a hangsúlyából érződött, hogy komolyan gondolta, amit mondott. Ennek ellenére folytatta.
- Annak viszont örülök, hogy lassan megtalálod a helyedet a templomban. Viszont egy valamit ne felejts el: bármennyire nem vágysz az edzésre, és az itt tanultakra, a templomnak, és így nekem is, szükségünk van rád - mondta, azzal egy határozott biccentéssel jelezte, hogy a mondandójának vége, de ha Daede akar még valamit, meghallgatja.

Egy darabig csendesen hallgatom apám szavait. Egy kicsit rosszul esik amit mond, ám ezt a végére teljesen felváltja az öröm. Örülök annak, hogy szüksége van rám.

-Rendben mesterem. Köszönöm, hogy végig hallgattad a mondandómat. A mai nap folyamán edzek még, ezt megígérem.-azzal meghajlok előtte majd felállok. A hálótermem felé veszem az irányt. Megebédelek, majd meditálok utána egy kicsit. Végül lemegyek az edzőtermekhez és keresek egy szabad termet ahol pár órán át a chi energiámat igyekszek erősíteni pár gyakorló bábu segítségével. Végezetül a hálótermembe megyek, eléggé elfáradtam. Nagyon sok inger ért ma, úgy döntöttem ideje ezeket feldolgozni egy kiadós alvás keretein belül.

- Igazán nincs mit. Minden jót - búcsúztak el egymástól, majd Daede is, és Pyre is elindultak a saját dolgukra. Daede egyedül még a nap végén egy edzést beiktatott, amely ugyan nem volt különösebben hatásos, de a zsúfolt napnak egy tökéletes zárása volt.

//A kalandodat lezárom. Az alábbiakkal zárult a nap:

Daede vs Ranfan:
- Daede harci szintje +3-al nőtt
- Ranfan harci szintje +11-el nőtt

Daede ezen kívül +1 harci erőszintet kapott a szóló edzése miatt.//

Amint reggel felébredek, első gondolatom az, hogy jó lenne edzeni egyet. Ilyenkor nem sokan szoktak még aktívak lenni, úgyhogy kapok az alkalmon. Felöltözök, rendbe szedem magamat majd elindulok lefelé az edzőtermek felé. Ahogy sejtettem, mindegyik üres. Belépek a legelsőbe.

Kifejezetten korán keltem, majd meditáltam, hogy ne nap kelte előtt kezdjem az edzést, és az előző napomon úgy is át kellett mennem, majd utána beléptem az első edző terembe, de a terem nem volt üres.
– Áh végre találkozunk. A nevem Matasa, és kami fia vagyok. – mutatkoztam be a teremben lévő démonnak. – remélem nem zavarok, ha én is itt edzek.

Ahogy belép a másik tanítvány is a terembe, megfordulok. Meghajolok előtte, majd bemutatkozom.
-Daede vagyok, Pyre mester fia. Örvendek a találkozásnak, Kami utódja. Nem zavarsz, csatlakozz nyugodtan.

Egy bevezető edzést tartottam, hogy bemelegítsek, semmi komolyat, majd terem partnerem felé fordultam.
– Benne lennél egy kisebb párbajban? Semmi komoly, csak hogy felmérjük, hogy mi magunk, és a másikunk hol jár.

Erre csak bólintok, majd leülök törökülésben.
-Benne vagyok, de szeretnék egy percet kérni hogy felkészüljek.-azzal le is hunyom szemeimet. Meditálni kezdek. Hamar befejeztem ahogy ígértem, nem szeretném megvárakoztatni őt. Felegyenesedek, küzdő pózt veszek fel de nem támadok.

Én is felvettem a saját állásomat, majd hogy gyenge pontot keressek elindítottam, egy ütést a feje irányába egy térdelést, és egy térdelést a hasa felé. Lássuk mennyire jól edzett ellenfelem, és milyen ösztönökkel rendelkezik.

A fejemre mért ütés elől sikeresen elhajolok, de amíg arra koncentrálok a térde eléri gyomromat. Eléggé fájdalmas ugyan, de erre is tudok reagálni. Hátrébb ugrok, kicsit begörnyedek. Nem lesz ez így jó, távolságot kell tartanom tőle. Kevés Chi energiát kezdek gyűjteni a kezembe, majd elküldöm egyenesen felé.

A támadása ugyan betalált, de nem zavartattam magam miatta túlzottan, tekintve hogy nem volt túl erős, inkább úgy döntöttem meg mutatom neki, hogyan is kell ezt csinálni, és több chi lövedéket indítottam az irányába.

Pár lövedék elől ugyan sikeresen ki tudok térni, de a legtöbbjük eltalál. Szerencsémre, komolyabb sérüléseket nem okoznak cserébe viszont nagyon fájnak. Kell pár másodperc, hogy ismét felvegyem a pozíciót. Nem támadok, arra várok hogy majd ő támad és ellentámadásba tudok lendülni.

– Nem rossz mozdulatok, de kár, hogy nem vagy a kezdeményező típus, így nem igen jutsz el addig hogy komolyabb ütésekkel betalálj. – mondtam ahogy megrohamoztam, kisebb ütésekkel, hogy áttörjek a védelmén, és megpróbáljam túlhalmozni, majd a bal kezemet megnyújtva próbáltam megütni a fejét hátúrról, hogy kihozzak belőle valami lényeges támadást.

Ahogy keze elment mellettem, szemeim sarkából hátra pillantottam. Megragadtam karját, és mielőtt elért volna az ütése átdobtam magam felett.

Ahogy elengedte a karomat, használtam is hogy kirántsam alóla a lábait, míg felugrottam, és két közepes erősségű chi lövedéket indítottam meg felé.

Ezek a lövedékek már jóval komolyabbnak tűntek. Az egyiket sikerült kikerülnöm, de a másik telibe találta bal vállamat. Szerencsére nagyon jó öngyógyító képességekkel rendelkezem, így el is kezdem magamat gyógyítani.
-Szép...Tisztán érezhetően erősebb vagy nálam.

– Nos attól függetlenül egy kis edzés nem árt. Mind a ketten tudjuk finomítani a mozdulatainkat, és te megtanulhatod hogyan kezelj egy erősebb ellenfelet. Nem árthat ha rossz helyzetbe kerülsz. – mondtam várva a válaszát, és reakcióját.

-Ebben az esetben...-hirtelen megugrok felé. Ütésekkel halmozom el, és amíg azokat védi oldalát célzom meg egy eléggé erőteljes rúgással.

Az ütés sorozata nem volt rossz, és kevés helyet adott az ellen támadásra, az oldal rúgása viszont kissé látható volt, ugyan akkor mikor védtem kissé ki voltam mozdítva az egyensúlyomból, szóval próbáltam mozogni a lendülettel, és úgy megrúgni őt.

Ütéseink-rúgásaink együttes sorozatai egymásnak csapódnak. Néhol van csak egy-egy találat amit be tudok vinni, ám ő sokkal többször és erőteljesebben mér rám sikeres találatot. Amikor már nem bírom ezeket, hátra ugrok. Eléggé elfáradtam, de nem adom fel. A testem ismét kezd lassan-lassan regenerálódni.